high-ropes-course-234101_960_720Élménypedagógiának (experiential education) a „cselekvés általi tanulás és fejlődés” egyik sajátos változatát nevezzük. Az élménypedagógia nem más, mint személyközpontú pedagógia, mely mind az egyén, mind pedig a csoport fejlődésére és sikerességére fókuszál. Multiszenzoros tanítás, mely a tanítás-tanulás folyamatába bevonja a résztvevőket, különleges metaforikus gyakorlatokat végeztet velük, hogy próbára tegyék
értékeiket, tudásukat, meggyőződéseiket, interperszonális képességeiket és kreatív gondolkodásukat. A tanulók felfedezéseket tesznek, és a tudással ők maguk kísérleteznek, ahelyett, hogy mások tapasztalatait olvasnák, vagy hallgatnák: ők maguk felelnek saját tanulásukért. Azaz a tapasztalati tanulás nemcsak kognitív, hanem érzelmi fejlődéssel is jár.

Az élménypedagógiai tevékenységek során a csoport tagjai metaforikus helyzetekben, fizikailag és pszichikailag egyformán biztonságos, kontrollált körülmények között tervezik el különböző feladatok megoldását. A végrehajtás után nagy gondot fordítanak az értékelésre, a pozitív visszajelzések közvetítésére, a szituációban rejlő tanulságok levonására, és a más területeken is alkalmazható készségek és képességek felismertetésére. A feldolgozás jellemzően csoportmunkában történik, melyben a részvevők aktív jelenléte szükséges. A tevékenységek rendszere egy folyamatot alkot, amely lehetővé teszi, hogy mélyebbre jussunk pedagógiai céljaink elérésében, maximálisan kiaknázva a szituációban rejlő oktatási és fejlesztési lehetőségeket.

Az élménypedagógia alapjai sokféle nevelési mozgalomban fellelhetik, mint például a szabadtéri nevelésben, a kalandpedagógiában, az emberközpontú pedagógiában, a szabadidőpedagógiában, a játékpedagógiában. A módszer a tapasztalati nevelés egyik formája, amely kivezeti a résztvevőket a való világba, hogy próbára tegyék értékeiket, tudásukat, képességeiket és kreatív gondolkodásukat.

A felnőtt vezetik (pedagógusok, animátorok, szociális munkások stb.) segíthetik a kivételes és izgalmas helyzetek létrejöttét, de az élménypedagógiát inkább „önirányításúnak”, mint mások által irányítottnak kell tekinteni. Az első lépés a résztvevők/gyerekek és az animátorok/pedagógusok közötti bizalomra alapuló kapcsolat kiépítése. A megértéssel párosuló bizalom a kezdőpontja lehet egy új tanulási élménynek, miszerint vannak olyan felnőttek, akikre lehet számítani, mint a támogatás, megértés, szeretet kiszámítható forrásaira, és praktikus dolgokban is segítenek. Az animátorok/pedagógusok a saját hozzáértésükön keresztül nyerik el a résztvevők/gyerekek bizalmát. Ehhez rendelkezniük kell azzal a szabadsággal, hogy azt teszik, amit tenni szeretnének, hiszen ekkor tudják teljes lelkesedéssel és megelégedettséggel végezni munkájukat. A lehetőségek száma végtelen, az alkalmazott módszerek elsősorban a nevelő pedagógiai stílusán, személyiségén és elsajátított tudásán, módszertani gazdagságán múlnak.

Forrás: http://kozeletre.mediacenter6.hu/wp-content/uploads/2009/06/elmenypedagogia_doku.pdf