Család- és párterápia

A családterápiáról

Rövid történet

A családterápia az 50-es években született az USA-ban a rendszerelmélet és kibernetika bázisán. Kialakulásában és elterjedésében szerepet játszottak a fentiek mellett a pszichoanalízis, a csoportterápia és a kommunikációelmélet kutatási eredményei. A XX. század második felében széles körben elterjedt Európában és a világ minden részén. A kapcsolati tényezők figyelembe vétele és rendszerszemléletű gondolkodás paradigmaváltást képviselt az egyéni, intrapszichés megközelítéshez képest.

Magyarországon a Magyar Pszichiátriai Társaság Családterápiás Munkacsoportjának szakmai utódaként 1989-ben alakult meg a Magyar Családterápiás Egyesület, amely a hazai képzés, továbbképzés és családterápiás tevékenység koordinálója, jelentős külföldi társszervezetek partnere (EFTA, IFTA).

Elméleti háttér

A rendszerszemléletű megközelítés a családot tekinti a problémák keletkezésének és a terápiás beavatkozás egységének. A terápia fókuszában a család, annak alrendszerei illetve az egyén szignifikáns családi kapcsolatai állnak. A családi kapcsolatokban interakció, kommunikáció révén igyekszik változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban. A családterápiában a tünet illetve a tünethordozó a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli.

A terápiás iskolák irányultságától függően a család kommunikációs, strukturális, szociokulturális, történeti, érzelmi, etikai rendszerként való koncipiálása jellemzi a terápiás gyakorlatot. A családterápia történetében megjelenő számos irányzat az ezredfordulóra az integrációs törekvésekkel jellemezhető. A strukturális, stratégiás, problémaközpontú, megoldásközpontú, viselkedésterápiás irányzatok mellett a jelenlegi terápiás színtérben hangsúlyosan jelen vannak a tárgykapcsolati, intergenerációs valamint narratív irányzatok is.

A módszer jellemzői

A családterápia módszertanára jellemző a terapeuta fokozott aktivitása a terápiás folyamat kezelésében. Gyakran használnak különféle akciós technikákat (szoborépítés, pszichodráma, Gestalt technikák, levélírás, imagináció… stb.) és szimbolikus terápiás módszereket (rajzolás, gyurmázás stb.), és gyakran adnak a családnak otthoni feladatokat is. A családterápia eszköztára rendkívül gazdag, színes és sok szinten mozgatja meg a rendszerfolyamatokat. Különösen a posztmodern, narratív irányzatok hatására a család partnerként, saját problémájuk szakértőjeként való elfogadása a terápiás kapcsolat egyenrangúvá alakulását jelzi, a kontextuális terápia pedig a kapcsolatok etikai dimenzióját teszi hangsúlyossá. A hatalmi viszonyok helyett a kapcsolati igazságosság, a nemi- családi szerepek demokratikus felfogása, a reflektivitás kölcsönössége fontos erőforrásai és fejlődési potenciáljai napjaink családterápiáinak.

Ülések gyakorisága, ülésszám

Az ülések időtartama hosszabb, mint egy átlagos pszichoterápiás óra, mivel a terapeutáknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az összes családtag interakcióit (többnyire másfél óra). Egy családterápiás folyamat általában 6-25 ülésben zajlik a probléma természetétől függő gyakorissággal. Kezdetben hetenkénti, kéthetenkénti majd havonkénti gyakorisággal. Utánkövető ülés lehetséges 6-12 hónappal a folyamat lezárása után. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a kezdetben népszerű stratégiás irányultságú rövidterápiákat manapság felváltják a hosszú távú, mélyebb emocionális átdolgozást is lehetővé tevő terápiás folyamatok. A folyamatszerű családterápia mellett elterjedőben vannak a gondozói munkába valamint a családsegítés folyamatába illesztett, időzített családkonzultációk, a családi pszichoedukáció, és a szülőcsoportok is.

Forrás: A Magyar Családterápiás Egyesület honlapja