22. szeptember 2017 · Ki vagyok én? – 2. rész bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva · Categories: Egyéb

A cikk előző részében az identitás néhány meghatározó elemét ismerhettük meg: a testi érzékleteink, az érzelmeink, a történetünk egyedi jellegéről esett szó. A folytatásban az általunk vitt szerepek, csoportok, értékek személyiségformáló erejéről olvashat.

Az egyediségünk megélése mellett nagyon fontos, hogy valamilyen közösségekhez is tartozzunk – egyrészt azért, mert alapvető szükségletünk, hogy más emberekkel érintkezzünk, és építő, gazdagító apcsolatban legyünk velük, másfelől az identitásunkat is megerősíti, ha tudunk azonosulni valamilyen csoporttal, csoportokkal, akár konkrétan körülhatárolt, akár lazább társadalmi csoportról van szó. Mit is értek ez alatt? Egyszerűen csak azt, hogy sokszor erőt tudunk abból meríteni, magabiztosságot, vagy legalábbis valamlyen jóváhagyást, visszigazolást, hogy elmondhatjuk magunkról, hogy hova tartozunk (például magyarok vagy más nemzetiséghez tartozóak vagyunk, vidékiek vagy városiak, férfiak vagy nők, természetkedvelők, sorozatrajongók, autósok, bringások, fradisták, cserkészek, egyetemisták stb). Elmondhatatlanul megerősít minket abban, amit csinálunk, amiben hiszünk, hogy sok más ember van még, aki hasonlóan gondolkodik, hasonló értékeket vall, és ez nagy megnyugvást jelenthet számunkra. Aki semmilyen csoporthoz nem tartozik, magányosnak, érthetetlennek, kívülállónak érezheti magát, ami nagy valószínűséggel boldogtalansághoz, depresszív tünetekhez vezethet hosszú távon.

Gyakorlat: Írja össze, hogy milyen csoportokhoz tartozik (gondolhat származásra, szabadidős tevékenységre, iskolára, végzettségre, munkahelyre, családra, különféle társadalmi csoportokra stb), és próbálja megfogalmazni, miben erősítik meg ezek a csoportok!

Identitásunk további fontos részét képezik a szerepeink. Ezek tulajdonképpen meghatározott feladatokat, felelősségeket, viszonyulási módokat takarnak, az én-érzetünket erősíthetik bizonyos helyzetekben, a magabiztosságunk és önbecsülésünk alapkövei lehetnek. Meghatározóak az életünkben a hivatásunkhoz kötődő szerepek (orvos vagyok, programozó vagyok, tanár vagyok); a családon belül betöltött szerepeink (valakinek a társa, szülője, gyermeke, testvére vagyok), vagy bármiylen közéleti, társasági szerepünk (egy egyesület vezetője vagyok, önkéntes vagyok, évfolyamelső vagyok) stb. Minél többféle szerep van jelen az életünkben (tehát életünk minél több színtéren zajlik, minél több emberrel tartunk fenn valamilyen tartós kapcsolatot), annál stabilabbá válhat az önbecsülésünk, hiszen ha egy-egy szerepünk sérül vagy veszít a jelentőségéből, akkor még mindig vannak más szerepeink, amik stabilitást adnak, és amiben értékesnek érezhetjük magunkat. Például ha felnő a gyermekünk, és már nem olyan fontos a szülői szerepünk, mert a gyereknek nincs akkora igényetámogatásra, akkor nagyon nem mindegy, hogy tudunk-e a munkahelyi, baráti, házastársi szerepeinkre nagyobb hangsúlyt fektetni, vagy teljesen belebetegszünk a gyerek leválásába, és nem engedjük, hogy felnőjön, mert akkor szerep élkül maradunk.

Gyakorlat: Írja össze, hogy milyen szerepei vannak az életében, melyik menyire fontos, mi az, ami esetleg hiányzik, milyen szerepekkel gazdagíthatná az életét?

A saját belső stabilitásunkat és önértékelésünket nagyban meghatározza továbbá, hogy milyen értékeket vallunk. Ez természetesen összefügghet a szerepeinkkel, a csoportjaink által vallott értékekkel, de nem biztos, hogy teljes az átfedés. Értéknek azokat a kulturális alapelveket tartjuk, amelyek kifejezik azt, hogy egy adott társadalom, csoport, egyén mit tart fontosnak, kívánatosnak, pozitívnak, jónak. Meghatározza, mihez mérjük magunkat, milyen döntéseket hozunk, milyen elvek szerint éljük az életünket. Van, akinek az a fontos, hogy az emberi kapcsolatokat ápolja, másokon segítsen, van, akinek a hagyomáyok tisztelete, a normáknak való megfelelés, a biztonság megteremtése az érték, valakinek a hatalom, az elismerés kivívása, megint másnak pedig lehet az élet élvezete, az önállóság, a szabaság a meghatározó elv. Mndannyiunkat hajtanak valamilyen értékek, csupán nem mindannyiunkban tudatosak ezek. Tudatosításukkal szintén magbiztosságot nyerhetünk, könnyebben hozhatunk meg döntéseket, valamint mérhetjük le, hogy az életünk jó irányba halad-e, az értékeinknek megfelelően éljük-e mindennapjainkat.

Gyakorlat: Gyűjtse össze, milyen értékeket tart fontosnak, és figyelje meg, hogy valóban ezek szerint éli-e az életét, vagy esetleg vannak értékek, amelyeket nem képvisel eléggé – ez esetben kezdjen ötletelni, hogyan kaphatna nagyobb teret az életében az a bizonyos érték!

Comments closed.