02. március 2017 · A tapasztalatlanság miatti szorongásról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva · Categories: Egyéb

Nem volt még párkapcsolatod? Alig van tapasztalatod a másik nemmel? Az évek múlásával egyre cikibbnek érzed a tapasztalat hiányát, és rettegsz, hogy kiderül? Attól tartasz, hogy neked ez már sosem fog összejönni? Ne aggódj, ezen mind túl lehet jutni!

A másik nem iránti érdeklődés egészen másképp alakul mindannyiunknál. Van, aki már óvodás korában is minden héten másba “szerelmes”, van, aki pedig bőven a húszas évei elmúltával kezd rádöbbeni, hogy valami mintha kimaradt volna az életéből ezidáig, és lassan igazán tenni kéne ezzel valamit. Azt gondolom, mindkét végletnek megvannak a maga nehézségei, most az utóbbival fogunk foglalkozni.

Akik későn érő típusok, előbb-utóbb azzal szembesülnek, hogy egyre inkább legküzdhetetlen akadálynak tűnik a párválasztás, az ismerkedés, mivel egyre kevésbé tudják megmagyarázni, miért nincsen több tapasztalatuk a kapcsolatok terén. Egyébként ennek eleinte nagyon sok oka lehet – van, aki tényleg csak később érik meg, és kezd érdeklődni a másik nem iránt, van, aki a külsejével küzdött egész kamaszkorában, és hiába szeretett volna tapasztalatot gyűjteni, nem talált hozzá partnert, esetleg az igazit kereste nagyon sokáig, és későn kezd rájönni, hogy próbálkozás nélkül nehéz lezs megtalálni. Mindenesetre az eredeti okokon már rég túljutva (tehát már érdeklődést mutatva a másik nem iránt, nyitottan a tapasztalatszerzésre, túl a pattanásos korszakon és leadva az esetleges túlsúlyt) is nehéz belevágni, hiszen egy idő után már önmagunkat gátoljuk meg az ismerkedésben, a megnyílásban – rettegnk, hogy mi lesz, ha nem vagyunk jó szexuális partnerek, mit fog gondolni a másik, ha kiderül a tapasztalatlanságunk és a többi. Sokan egészen odáig eljutnak a szorongás miatt, hogy már a barátaikkal sem merik megosztani az ezzel kapcsolatos félelmeiket, nemhogy valakit megszólítsanak a másik nemből, különösképp, ha azt a valakit még vonzónak is találják.

Az egyik dolog, amit a szorongás leküzdéséhez tisztán kell látni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a számok nem sokat mondanak a kapcsolati készségekről. Hiába volt már valakinek tíz-húsz partnere, könnyen lehet, hogy még sosem volt orgazmusa, vagy hogy érzéketlenül bánik a másik nemmel, és partnerei nem tartják jó szeretőnek, vagy hogy sosem tud szerlembe esni, esetleg hűséges maradni.

A tapasztalatnál sokkal fontosabb az attitűd, a hozzáállás. Aki azt hiszi, mindent tud, és neki már nem lehet újat mutatni, nem lesz jó partner ill. szerető. Még ha tudja is, hogy a korábbi partnereinek mi és hogyan esett jól, egyáltalán nem biztos, hogy a következő is azt fogja szeretni, vagy hogy egyáltalán nyitott lesz rá. A kölcsönösen kielégítő kapcsolatok létrehozásához és fenntartásához az kell, hogy nyitottak legyünk a másikra, kíváncsian forduljunk a másik felé, merjünk próbálkozni, kérdezni, hogy tudjuk fogadni az útmutatást, a visszajelzést. Minél készségesebben hajlandó valaki tanulni, annál nagyobb az esélye rá, hogy jó partnerré váljon.

Nem szabad a tapasztalatlanságot a világ igazságtalansága, vagy valamilyen átokként felfogni. A leendő partnerek számára nem maga a tapasztalatlanság jelent általában problémát, hanem a tapasztalatlan fél állandó önsajnálata, folyamatos magyarázkodása, bocsánatkérése és megfelelési vágya. Ha nincs tapasztalatunk, fogadjuk el, legyünk vele rendben. Különben hogyan várnánk, hogy más elfogadja, ha mi nem tudjuk? Visszamenőleg nem tudunk ezen változtatni, de hogy a jövőben mit teszünk, azon nagyon is sokat.

Még egy fontos szempont, hogy kerüljük el a tapasztalatlanságunkból fakadó ítélkezést. Nem tesz vonzóvá, és belül is lélekölő, ha mások felett ítélkezünk folyamatosan. Ha valakinek nincs tapasztalata, ne kezdjen el rosszalló megjegyzéseket tenni azokra, akiknek van. Ebből segít kikerülni, ha elfogadjuk a saját nehézségeinket, és megértjük azt is, hogy másnak meg más területeken van több problémája. (És már azt is mebeszéltük, hogy attól még, hogy valaki tapasztalt, nem biztos, hogy ügyes vagy boldog azon a területen).

Miből nyerjük akkor a magabiztosságunkat? Az önelfogadásnál nagyobb stabilitást adó dolog nincs a világon. Az önelfogadáshoz pedig az kell, hogy először is szembenézzek azzal, amivel nem vagyok elégedett, majd felmérem, hogy mit tudok megváltoztatni (pl. le tudok fogyni, tudok csinosabban öltözködni), ezt meg is teszem, és elfogadom, hogy van, amin nem tudok változtatni. Egyszerűen azért kell ezt elfogadnom, mert nincs más lehetőség. Nem tudok magasabb lenni, nem tudok múltbeli történéseket megváltoztatni, nem tudom a családomat lecserélni. De ezek is hozzátesznek ahhoz, aki én vagyok. Küzdhetek ellene, de minek, ez úgyis így marad. A múltbeli tapasztalatlanságom is ilyen.

Ellenben ránézhetek arra, hogy amíg mások végigcsajozták-pasizták a középiskolát meg az egyetemet, én mi mindent csináltam. Elmélyültem egy tudományterületen? Karriert építettem? Fejlesztettem önmagam? Barátokra tettem szert? Segítettem valahol? Ha valami más töltötte ki az időmet, arra is lehetek büszke, az is én vagyok, és azzal is lehetek érdekes egy partner számára. Sőt, kell, hogy a kapcoslatokon kívül is legyenek olyan dolgok az életemben, amelyeket szeretek, amelyek előre hajtanak, foglalkoztatnak – ez fogja a másikat is megfogni. Ha pedig úgy érzem, nem csináltam semmit, nem érdekes, nem értékes számomra az az idő, amit egyedül töltöttem, akkor viszont meg egyáltalán nem is egy párkapcsolati kérdésről van szó, máshol kell keresni a megoldást – olyanná kell alakítanom az életemet, hogy én magam érdekesnek, értékesnek és élvezetesnek találjam a mindennapjaimat. Nem másokért, hanem önmagamért. A többi meg jön azután.

Comments closed.