25. október 2014 · Segítőink, a rossz érzések bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva · Categories: Egyéb

Szomorúság, fájdalom, szorongás, düh, irigység, undor – érzések, amelyeket igyekszünk a lehető leginkább elkerülni. Visszahúzónak, bénítónak, kontrollálhatatlannak vagy akár alantasnak érezzük, ha ezek az érzések eluralkodnak rajtunk, és megpróbáljuk a lehető leghamarabb elterelni róluk a figyelmünket, megmagyarázni magunknak, hogy nem kellene így éreznünk. Ám még ha átmenetileg sikerül is a csel, végül mindig visszatérnek ezek az érzések, általában olyankor, mikor időt hagyunk magunknak elmélkedni kicsit, de aztán ismét megrettenünk tőlük, elkezdünk mással foglalkozni, elodázzuk a szembesülést, és az egész kezdődik elölről.

Miért van egyáltalán szükség arra, hogy az embernek legyenek ilyen rossz érzései? Nem lenne sokkal szebb a világ, ha teljesen megszabadulhatnánk tőlük? Ha mindenki mindig boldog lenne, vagy legalábbis nem érezne semmit? Megpróbálhatjuk elnyomni, kizárni a kellemtelenségeket, ám ennek nagy ára van – ahogy a rossz érzéseinket fokozatosan eltávolítjuk magunktól, úgy kezd szegényedni érzéseink skálája, kezdünk egyre beszűkülni, eltávolodni önmagunktól, míg végül egy teljesen hamis életet kezdünk élni. Arról nem is beszélve, hogy legrosszabb esetben, ha már nem akarunk tudomást venni az érzelmeinkről, a testünk veszi át a vészcsengő szerepét, és változatos tünetekben fejezi ki lelkünk kellemetlenségeit, arra ösztönözve minket, hogy tegyünk végre valamit.

Azonban létezik más megoldás is. Mi lenne, ha megpróbálnánk arra figyelni, mit mondanak ezek az érzések? Miért léteznek egyáltalán, és mit mondanak, amikor szólnak hozzánk? Az érzelmeinknek valójában nagyon egyszerű mondanivalója van, ha mi hajlamosak vagyunk hallgatni rájuk. A legjobb példa a fizikai fájdalom: „Vigyázz, a tested megsérült, ha nem teszel valamit gyorsan, még rosszabb lesz a helyzet!” Ha nem létezne a fájdalom, sokkal nagyon veszélynek tennénk ki magunkat, hiszen nem tudnánk védekezni az életünkre törő hatások ellen.

És mit mond a szorongás? A szorongás azt üzeni: „Készülj, valami ismeretlen következik, és lehet, hogy veszélyes lesz, ezért figyelj oda!” De semmi mást. Természetes, hogy szorongunk új helyzetekben, ez mindenkivel előfordul. Innen tudjuk, hogy most valami új kihívás következik, mozgósítanunk kell az erőforrásainkat, és felkészülnünk a váratlan helyzetekre. De csupán ennyiről van szó. Ha lebénulunk, nem fogunk tudni helyt állni. A szorongás párja egyébként az izgatottság, amely szinte ugyanezt mondja, csak más megközelítésben: „Készülj, valami ismeretlen következik, és ha jól teljesítesz, valószínűleg nagyon jó lesz neked!” Ugyanannak az érmének a két oldala. Csupán annyi a különbség, hogy az esetleges rosszra vagy jóra koncentrálunk. De mindkettő segít minket, motivál, mozgósít, felkészít, azáltal, hogy azt üzeni: itt valami új vár rád, új dolgot kell kipróbálnod.

Mit jelez a szomorúság? „Elvesztettél valamit, ami fontos volt Neked.” És az érzés jelzi, hogy számított az elvesztett dolog, legyen szó személyről, tárgyról, vagy akár csak egy lehetőségről. És miért segítség ez? Mert a fontosság jelzésével felkészít engem arra, hogy újra erőt gyűjtsek, és megpróbáljam valahogy másképp megszerezni azt, amit elvesztettem, vagy valami hasonlót. Elvesztettem valakit, akit szeretek, ezért mások támogatását keresem, vagy akár később új kapcsolatokat. Elvesztettem egy meccset, ezért keményebben fogok küzdeni, hogy legközelebb sikerüljön.

A düh mit jelezhet vajon? Egyszerűen csak annyit, hogy valami nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk, ellenkezik a mi terveinkkel, érdekeinkkel, értékeinkkel. És mire lehet felhasználni ezt az érzést? Hát a változtatásra! Ha nekem valami nem felel meg, és dühössé válok, ebből erőt meríthetek, megacélozhatom az akaratom, és rengeteg energiát fektethetek abba, hogy megváltoztassam, ami szerintem nem jó. Mert a düh erőt adhat. Csak vigyázni kell vele, nehogy elvakítson. A cél az, hogy változtassak, javítsak, nem pedig a rombolás, hiszen attól ugyanúgy nem lesz jobb nekem a végén.

Az irigységet különösen mostohán kezeljük. Nem szabad irigynek lenni, az irigység csúnya dolog… Nos, az irigység valójában csak annyit üzen: „Annak a valakinek megvan valami, amire te magad is vágysz. Mozgósítsd hát az energiáidat, és találd ki, hogyan tehetnél te is szert valami hasonlóra. Nem elvenned kell tőle, hanem a saját életedben megtalálnod azt, ami téged tenne hasonlóan boldoggá.” És lám, az irigységet is megszelídítettük, támogatónkká tettük.

Vedd sorra, milyen kellemetlen érzéseid voltak az elmúlt héten! Szorongtál vagy izgatott voltál? Milyen új helyzet előtt álltál? Odafigyeltél, hogy a legjobbat hozd ki magadból? Dühös voltál? Mit tehetnél, hogy javíts a helyzeten, amely kiváltotta ezt belőled? Szomorú voltál? Mit vesztettél el? Gondolkodj el rajta, hogyan tudnád a problémát orvosolni, mit tudnál te magad tenni azért, hogy kielégítsd a szükségleteidet, amelyek most hiányt szenvednek? Vedd sorra bátran, mit üzennek az érzéseid! Ne félj szembenézni velük, hiszen valójában a legmegbízhatóbb segítőid, útmutatóid!

Comments closed.